Csodaturmix (avagy Kusta forgat)

“Long long time ago”- szóval tavaly történt az SPL-en innen, a PPL-en túl. A 150 mérföldes egyedül repülés előkészítőjeként Szabó Zolival repültünk Miskolc – Nyíregyháza direct.

Felszállás, elköszöntünk Miskolc helyi frekvenciától, Kelet Tájékoztató: emelkedőben kétezer lábra QNH 1019 szerint, végre nyugalom, repülünk, az Ongai tavak balra a kurzustól, Hernádnémeti szélkelep a tó partján alattunk.  Bőcs csak egy kósza villanás, Tiszalúc, kanyargó Tiszánál, Tiszadob, a gyönyörű kastély,- jó lenne egy kört tenni fölötte, de Zoli is a tájat nézi, no meg: sebesség, magasság, varió, motort ellenőrző műszerek, de ma semmi három- négy betűs, a kurzust jelölő vonallal áthúzott, 60-80 fős település.

IMG_7053

Na hol vagyunk? Tiszalök. Honnan veszed, hol az erőmű? Alattunk, de a börtön piros teteje jól navigálható. Az se rossz. Tisza traverz, Tiszaeszlár, egy kis inverzió, enyhe szél tol észak felé, Zoli figyelmeztet, kissé elsodródtunk a kurzustól, a vasúti sínek Nyíregyházára futnak, ha eltévednél. Tiltott légtér elkerül, TIZ. Tájékoztató el, helyi frekvencia: Nyírtelek felől közelítek, HA-JDK ( Juliett, Delta,- na ja- meg Kiló.- az meg nem kevés) vagyok, kérem a megközelítés és a leszállás feltételeit.

Itt aztán nincs tréfa, tisztán érthető minden szó, 36-os pálya bal kör harmadikra, negyediket kérem adni, negyedik és le. Jön a beton, szépen közeledik, figyelj az aszfaltra, nehogy elhúzd valamerre, belép, megtör, megtör, koptat, “húzd, kitudja meddig hú”… főfutók, dropp, orrfutó, picit balra húz, pályát elhagytuk, a sárga csíkon guruljunk. Tankolóra.

Pihenő, új terv,- új remények, “tuch and go” után irány Hajdúszoboszló, autópálya, tó, TIZ elköszönés, Kelet Tájékoztató, kevésbé jól navigálható táj, szigorú iránytartás, Zoli,- mikor melyik szigorúbb. Tiltott légtér, pici törés, kifli alakú tó bal szárán, mindjárt előttünk Szoboszló, áttérünk a helyi frekvenciára.

Látod már a pályát? Csend, milyen pályát,- csak magamban. Van valami erdősáv túlnan egy település, csúszdák, árnyék villan, szívdobbanás, egy motoros sárkány. Hajdúszoboszló infó, a “deltás juliett kiló” vagyok Nyíregyháza felől közelítek, kérem a megközelítés és leszállás feltételeit. Semmi! Másodszorra sem. A pályát még mindig nem látom, persze látok én egy füves placcot, rengeteg embert, sejtem, hogy a kissé kopottabb sáv lehet “a pálya”- na de Nyíregyháza után? Ott minden egzakt, a rádió gongütésre szól, olyan katonás, ahogy Miskolcon is megszoktam.

A rádió végre megszólal, közben lassan süllyedünk. Edu, alacsony áthúzást hajtok végre!… KI, honnan, hová, miért,- miért pont most, amikor én is a közelben vagyok?

“Boldog órák szép emléke képen”… paplanernyős húz el jobbra tőlem éppen, de nehogy elbízzad magad, jön egy motoros paplan ernyős is! -Edu, Edu hallasz? Alacsony áthúzást hajtok végre! Egy UL jön szinte szemben, ez lehet az Echo Delta Uniform lajstromjelű? A pálya meg csak közeledik. Birkák. Ezért nem látszik a küszöbjel. Távolabb, mintha sátrak látszanának balra a zöldellő erdősáv előtt, sokadalom, jobbra tőlem gombázó alakok, az égen két gép is közeledni látszik a forgalmi körön, Edu, Edu látsz? Én nem látlak! Hol vagy? – Ez már megint az NDK turmix gépes,- rohadj meg a kivehető ajtóddal együtt!

Hamarosan jön a megtör,- ez meg. A hab a tortán a küszöbjel közelében, nekem úgy tűnik szinte velem szemben, egy utasokkal teli lovas hintó húz el balról jobbra. A Miskolcon belém vert protokoll, megtör és koptat,- ja az idegeimet, főfutó, orrfutó.

Hol a disznót hátrafelé ülve meglovagló ember? Hol van “Garga Pitic”? Hol a forgatócsoport, a kamerákkal, hol van Emir Kusturica? Hol van Edu és főként hol van, az alacsony áthúzó turmix gépes?

Balra ki és vissza,- balra ki és vissza! Működik a rádió, feléledt! Zoli mindenkit ismer, Edu-t is, az NDK turmixost is. Valószínűleg a körhintást is, de velem forog a világ és nem a film. Indulás után kétszer le és át, hogy szokjam,- a forgalmat, a birkákat, a turmixot.