HA-KIR Ünnepnapok (ugyancsak Széchenyivel szólva)

A kalandos kezdet hasonló folytatást hozott. Szakos Tibor barátommal több alkalommal megjártuk Szegedet, a hatósági engedély azonban nem. Aztán június 9.-én mégis felragyogott a nap,- tikkasztó meleg volt, de nem erre gondolok. Megérkeztek az engedélyek. A kötelező ellenőrzők lerepülése után egy kis útvonal: irány Jakabszállás. Telefonálok régi barátaimnak Vass Géza és Csík Imre uraknak, nem modorosságból írom így, hisz tegeződünk és néhány különleges kalandot is átéltünk együtt. Azért írom, mert azok.

Oázist varázsoltak egy eldugott település repteréből, aszfalt, hangár, szálloda, kiegészítő szolgáltatások. Kitűntetést érdemelnek, ezért URAIM.

Sorozatos  “touch end go”-k után, felváltva ebédelve, gépmustra beszélgetés, vissza Szegedre.

Az ifjabb Rózsavölgyi Vili azt mondja: menjetek holnap, de látom Tibornak sietős. Tankolunk és tanakodunk az idő miatt. Vihar készül. Aztán vagy fél óra totojázás után pályára és fel.

Szolnok előtt a tájékoztató többször kérdezi, hogy tájékozódtunk-e az időjárási helyzetről mielőtt elindultunk? Természetesen igen. Tudtuk, hogy Debrecen előtt már kitört a banzáj és Hatvan,- Gyöngyös irányából is csak az amerikai viharfilmekben látható pokolbéli sötétség integet felénk.

IMG_0933

Még átférünk a kettő között, inkább Mezőkövesdnek tartva, mint Miskolcnak. Persze ez a “Flight ” című film mi? Sugárhajtás meg ami kell. A Távolban akkora keresztvillámok cikáznak, amilyenektől “Lugosi Béla, Drakula” megformálója is holt-fehérré vált volna.

A tájékoztató átad Szolnok toronynak . Ez meg mi lehet nézek Tiborra, a katonai irányítás. HA-KIR nem javaslom az út folytatását,- köszönjük tisztában vagyunk a közelgő viharral,- torony: tagoltan, nem javaslom az út folytatását. Innen nincs tovább. Landing Szolnok? Na ne, Szandaszőlős, értettük.

Leszállunk, ahhoz képest, hogy nincs élet e repülőtéren kaszálva van és nem is ráz. A futópálya végénél levő emeletes hangárhoz gurulunk. Vári Gyula (háromszoros világbajnok vadászpilóta) és néhány barátja egy UL szárnyait gyömöszöli, segítünk összehajtani. Közben beszélgetünk és kiderül, hogy már az sincs ahová lenyűgözzük a gépet. A hangár mellé toljuk a fasor szélárnyékába, alá sajnos nem fér be, ők is segítenek. A szél egyre viharosabb, hamarosan csapkodni kezd az eső és a villámok is.

IMG_0931

Javasoljuk nekik, hogy ne induljanak el, nehogy felborítsa az utánfutót a rajta levő gép miatt a szél. Ők is a hangár árnyékába húzódnak. A vihar nekikezd igazából tombolni, a gépben ülök, bot rögzítve, a fékeket nyomom és imádkozok, hogy jég ne essen. Sikerül,- úgy öt percig, aztán fémesen kopogni kezd és arra gondolok milyen csúnyán összetöri ezt a szép gépet. szerencsére apró szemű a jég és három- négy perc után abbamarad. Villámokból viszont rekorderek teremnek.

Egy óra múlva csendesedik az idő, Gyuláék hoznak almát nekünk, megköszönjük, ők elköszönnek. Tibor telefonál, én az időképet és a rep-meteort nézem, aztán fordítva. Miskolcon jó idő van. Szolnok fölött látszik egy világosabb sáv. A vihar elején azt mondtam, hogy  helyi idő szerint 19,15- kor felszállunk, már húsz van, elállt az eső. Irány a futópálya túlsó vége, itt viszont még esik, Tibor Tovább telefonál, én meg szólok, hogy rádiózzon, indulunk, a tervünk él, kövér gáz, agyő. A gép lomhán gyorsul, fogja a vizes fű, erős a leáramlás is nehezen gyűlik a magasság, a Tisza fölött alig 800 láb. Aztán szépen emelkedünk: 1300-1500, Tibire nézek, megy ez. Majd a szél dobálni kezd, emelkedünk, süllyedünk, imbolygunk, biztos jó ötlet volt ez? Ne izgulj, Kapitánnyal dobált már bennünket a szél a JDK- val dúctól dúcig is. Köszi, így jobb, vezetnél te? Igen, Gyöngyös környékén és Szoboszlónál villám fény és hangverseny. Öt perc sem telik bele és lőn világosság, Mezőkövesd helyett a Bükkábrányi bánya alattunk, fordulj Miskolc, Mályi felől a távoli negyedikből le.

11391701_1601327156810417_5067602532133551060_n

A pálya szélén valóságos kis fogadóbizottság, sporttársak, barátok, akik órákon át vártak, megható pillanat, amit csak egy üveg pezsgő múl felül (a vezetés miatt gyerek). Ilyen a barátság, a sporttársi magatartás! Aki tud gyorsan a gépbe, én maradok a földön, beszélgetünk, szóval ezért volt olyan fontos a mai hazatérés? Igen.

A feleségem jött értem kocsival. miután elköszöntünk azt mondta: hihetetlen, ez a sok férfi úgy állt itt mint gyerekek mikuláskor.

Erre csak Széchenyi szavai válaszolnak:

”… az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának, s ezáltal az egész emberiségnek, …”